Hírek

Székfoglalás a Radnótiban

Idén nyáron, 35 év után felújítják a Radnóti Színház nézőterét, melyhez a nézők segítségét kérik: a székeket szimbolikusan meg lehet vásárolni.

Tovább

50 éves az Erzsébet körúti Madách Színház

1961. március 24-én nyílt meg a budapesti Erzsébet – akkor még Lenin – körúton a Madách Színház.

Tovább

Átadták a Bartók-Pásztory-díjakat

A MÁV Szimfonikus Zenekar, Szőnyi Olga operaénekes, Prunyi Ilona zongoraművész és Fekete Gyula zeneszerző vehette át pénteken a díjat.

Tovább

Rendezze be a londoni színt!

Feleslegessé vált Playmobil vagy Duplo figurákat vár a Nemzeti Színház.

Tovább

Stand-up Express: folytatása következik

Február végén, a Godot Dumaszínházban mutatkozott be a Stand-up Express, vagyis magyar színpadra érkezett a nemzetközi humor. A stand up comedy hazai története során először lépett fel egy estén, élőben magyar, horvát és brit humorista, kizárólag angol nyelven.

Tovább

Kritikák

Orosz Hamlet - Borisz Eifman előadása a Vígszínházban

Orosz Hamlet

A Borisz Eifman Szentpétervári Állami Balettszínház 1977-ben jött létre. A színház, amelyet azelőtt Leningrádi Balettegyüttesnek hívtak, a kezdetek kezdetén egyetlen koreográfus szerzői színháza volt, ami abban az időben egyedülállónak számított.


Nemhogy színpaddal nem rendelkezett, de még állandó próbahelyisége sem volt a kicsiny társulatnak. Ennek ellenére már az első előadásukkal megrendítő hatást váltottak ki: akik látták a „Kétszólamúság” c. előadást Alla Oszipenkóval és Markovszkijjal, mind a mai napig úgy emlegetik ezt a kamarabalettet, mint egy megrendítő élményt. Merész kísérletként hatott a „Bumeráng” c. balett is, amelyről a New York Times közölte a „Borisz Eifman – az ember, aki merészelt” c. cikkét. Már maga a zeneválasztás (Pink Floyd, D. MacLaughlin, R. Weichman „Yes”) felért egy lázadással, a felsorolt kompozíciók egyesítése megrendítő emocionalitást, az akadémiai kliséktől mentes koreográfia pedig „disszidens koreográfus”-i hírnevet szerzett Eifmannak.

A balettmester által létrehozott repertoár műfaji sokszínűségében lenyűgöző: kamarabalett programok („Autogramok”, „Metamorfózisok”), baletto-buffók („Őrült nap, avagy Figaró házassága”, „A tizenkettedik éjszaka”, „A szerelem intrikái”), balett példabeszédek („Legenda”), mese-balettek („Tűzmadár”, „Pinocchio”). A színház alkotásaiban jelentős helyet foglalnak el azok a művek, amelyek a világirodalom nagy klasszikus motívumaira épülnek. A „Félkegyelmű” c. balettben – az orosz balettszínpad első odafordulása Dosztojevszkij alkotásai felé – bontakozott ki a társulat egyik ragyogó csillagának, Valerij Mihajlovszkijnak a tehetsége. Ezt követte a Kuprin regényén alapuló „Párbaj”, a „Mester és Margarita” (Bulgakov regénye alapján), „Theresa Raquin” (Zola regénye nyomán). A színház legutóbbi munkái már világszintű ismertségnek örvendenek: „Rekviem”, „Csajkovszkij”, „Don Quichote, avagy egy eszelős fantáziái”, „A Karamazovok”, „A Vörös Gizelle”, „Az én Jeruzsálemem”. Változó időpontokban ugyan, de a színház munkatársai voltak olyan kiváló táncosok, mint – M. Liepa, A. Oszipenko, N. Dolgusin, V. Hanibalova, Dzs. Markovszkij, V. Mihajlovszkij, V. Morozova. Jelenleg a koreográfus elképzeléseit a következő kiváló táncosok váltják valóra: E. Kuzmina, V. Arbuzova, A. Galicsanyin, I. Markov, J.Ananian.

Borisz Eifman – filozófus-koreográfus. A jelenkor problémái foglalkoztatják: paradox módon a válaszokat Dosztojevszkij történeteiben találja meg. Nem hagyják nyugodni az alkotói folyamat titkai és a zseniális emberek mágiája, amelyek Csajkovszkij vagy a balerina, Olga Szpecivceva sorsának interpretációjában bontakozik ki. Olyan sötét és ijesztő szférákkal kísérletezik, mint az emberi pszichikum, aminek folytán a balettek túlnyomó része a színpadi pszichoanalízis mintapéldájává vált.

Az embert rendhagyó állapotában igyekszik megmutatni, miközben az őrületet nem betegségnek tartja, hanem olyan képességnek, amellyel szabadon közlekedhetünk a fantáziák és látomások birodalmában.

A Szentpétervári Balettszínház előadásai kifejezetten teátrálisak, megtaláltatik benne a realitásnak és fantasztikumnak valamifajta ötvözete és keveredése, valamint egyik erőssége, a Borisz Eifman-féle úgynevezett „emocionális” fogás. „A célom – a nyíltszíni érzelmi átélés színháza. Miközben létrehozom misztériumaimat, amelyben a hősök az én törvényeim szerint élnek és cselekszenek, létrehozod a világodat a saját katasztrófáival. Ez az én saját elektrokardiogrammom, az én pulzusom ritmusa: ennek robbanásai, rengései, kulminációi, szárnyalásai és alábukásai” – vallja Borisz Eifman.

Oroszországban Eifman társulatának nincs analógiája. 1997 szeptemberében léptek fel először a Bolsoj színpadán Moszkvában. Eddig az időpontig egyetlenegy balett társulat sem szerepelt ezen a tekintélyes színpadon. Így ünnepelte meg a Szentpétervári balett színház a húszéves évfordulóját. Mára már a Bolsoj színházbéli fellépések hagyománnyá váltak. Immáron megszilárdult helyzetében a színház folyamatosan fejlődik, miközben a társadalmi elismertség sem marad el: magáénak tudhatja Oroszország összes fontos színházi kitüntetését. Borisz Eifman – Oroszország Nemzeti Színésze , az „Arany maszk”- („Csajkovszkij” c. balett), „Arany Szuffita-lámpasor” („Csajkovszkij”, „Karamazovok”, „Vörös Giselle” c. balettek), „Triumpf”- díjak birtokosa. Tekintélyes színházi díjakkal rendelkeznek a színház szólistái is :az 1996-os „Arany Maszk” díj birtokosa Albert Galicsanyin, az 1997 évi pedig Igor Markovnak jutott. Szentpétervár legjelentősebb színházi kitüntetését, az „Arany Szuffit”-ot Igor Markov és Vera Arbuzova kapta. A színházi előadások nyomán számos televíziós balettfilm jött létre valamint olyan televíziós adások, amely a társulat művészi útkereséseinek szenteltek.

Borisz Eifman balettszínháza, miközben végigszerepelt Amerika, Európa, Ázsia, Afrika jelentős színpadain, világméretű elismertségre tett szert. Az első New Yorki vendégszereplésük alkalmával az amerikai sajtó a világ vezető balettmesterének nevezte Borisz Eifmant.

„Most már nincs semmiféle kétség aziránt, hogy Borisz Eifman koreográfus – bámulatra méltó színházi varázsló… Az egyetlen, amiben esetleg kételkedni lehet, hogy vezető koreográfusként a XX. század utolsó, vagy a XXI. század első koreográfusa,” – így nyilatkozott 1998-as vendégszereplésről Cliff Barns, az USA vezető kritikusa.

 
Küldje el ismerősének
Impresszum : Levél nekünk : Jogi nyilatkozat : Médiaajánlat
2003-2017. A jegyvilag.hu kiadója a H-Bit Kft. © Minden jog fenntartva!