Hírek

Székfoglalás a Radnótiban

Idén nyáron, 35 év után felújítják a Radnóti Színház nézőterét, melyhez a nézők segítségét kérik: a székeket szimbolikusan meg lehet vásárolni.

Tovább

50 éves az Erzsébet körúti Madách Színház

1961. március 24-én nyílt meg a budapesti Erzsébet – akkor még Lenin – körúton a Madách Színház.

Tovább

Átadták a Bartók-Pásztory-díjakat

A MÁV Szimfonikus Zenekar, Szőnyi Olga operaénekes, Prunyi Ilona zongoraművész és Fekete Gyula zeneszerző vehette át pénteken a díjat.

Tovább

Rendezze be a londoni színt!

Feleslegessé vált Playmobil vagy Duplo figurákat vár a Nemzeti Színház.

Tovább

Stand-up Express: folytatása következik

Február végén, a Godot Dumaszínházban mutatkozott be a Stand-up Express, vagyis magyar színpadra érkezett a nemzetközi humor. A stand up comedy hazai története során először lépett fel egy estén, élőben magyar, horvát és brit humorista, kizárólag angol nyelven.

Tovább

Kritikák

Érzékek körtánca

Hello! Igen?

Kultuszelőadás gyanús Böhm György legújabb rendezése a Budapesti Operettszínház Súgó Raktárszínházában. A stúdiószínpadon a "nagy" operett előadásaihoz szokott nézők merész, különleges, az intim térben különös kisugárzással ható, kísérleti produkciókat láthatnak.


A kisszínház terét a Nagymező utcától mindössze egy vékony fal és feketére festett ablakok választják el. Ezért is lehet az az érzésünk, hogy mintha a nagybetűs élet kanyarodna be ide, hogy színházat játsszon egy-egy estén. Michael John LaChiusa Helló! Igen?! (Hello Again!) című, április végén bemutatott alkotását Galambos Attila és Zöldi Gergely (aki egyben az előadás dramaturgja) fordította, formálta magyar színpadra. Cselekménye egyszerre távoli, mégis ismerős. A musical Arthur Schnitzler világhíres színművének, a Körtáncnak alaphelyzetéből indul ki. Ennek lényege a megfigyelés, mely szerint a társadalom egymásra épülő, egymással alig érintkező rétegeit a nemiség, a szex, a vágy félhomályos üzelmei kötik össze egymással. Az alpári kéjlesés, a félrelépések, a jobb híján fenntartott viszonyok, egy-egy kaland szenvedélyes képei kötik össze az előadás páros jeleneteit. A játékosok alakja szimbolikus. A kanos tengerész, a kikötői prosti, a friss húsra vágyó, amúgy a tisztesség fényében fürdő családapa, a kéjjel gyógyító nővérke, a mazochista-fetisiszta úrifiú, az életben céltalanul lődörgő félprostituált fiúcska, a nagyotmondó, sznob, személyisége tarkára festett falai mögött gyermekként szeretetre vágyó író-rendező, a Fehér Házba vágyó, mutatós színésznő és végül a befolyásos szenátor mind-mind ismerős lehet. Talán neveket is társíthatunk az alakok mellé: Marilyn Monroe, John F. Kennedy, Rock Hudson figurái mellett olyanok képe is felderenghet fejünkben, akiket csak mi ismerünk. Akik esetleg éppen az előadás idején üldögélnek a pezsgő Nagymező utca valamelyik kávéházának teraszán. A panoptikumi figurák bizarr mezőnyét a nemi vágy, a kéjlesés köti össze. A kefélés ugyanis osz-tályfüggetlen. Akárcsak a betegség, amely lidércként sompolyog minden ölelés és csók mögött. A változatos, ám egyformán hófehér jelmezek (Kemenesi Tünde munkái) egyfajta kórházi hangulatot kölcsönöznek a musicalnek. A szereplők némelyikének ujján feltűnik egy ajándékként átnyújtott, villogó gyűrű (hogy eszünkbe juttassa a gyerekmondókát arról, hogyan is megy az, vándorútra�) amely mint egy jelzőfény kíséri, mutatja a kéj útját a társadalmi osztályok között. Hogy a párok hogyan rendeződnek egymás mellé, szinte teljességgel véletlenszerű, hiszen az élvezetre vágyó ember máshogy, általában irracionálisan válogat. A színpadon heteroszexuális flörtök mellett két meleg viszonnyal is találkozunk. A tisztes, szenteskedő családapa egy Amerikába tartó, tengerjáró hajón kényezteti fiúszeretőjét. Pezsgőznek, majd a férfi lányruhába öltözteti rajongása tárgyát. Bőröndjéből fura vágya kiegészítőit veszi elő sorra. A kabinba a személyzet egy tagja lép be, és nyugodt hangon közli: "Süllyedünk." A légyott így lesz az utolsó. A komor, frivol jelenet Titanic-ke-ringővé változik. A férfi a süllyedő hajón pusztul, az úszva megmenekülő fiút hamarosan már egy, az élet császáraként tündöklő, színésznő szeretőjét megcsaló írótitán ágyában látjuk viszont. A férfiak kettőse az előadás egyik legkiemelkedőbb jelenete. Hitelessége, szenvedélyessége, tünékeny boldogsága olyan elementáris, hogy az ember hirtelen elbizonytalanodik: valóban Budapesten, egy magyar színházban láthatja mindezt? Bátonyi György hűvös, egyszerű, mindent felmutató tere izgalmasan tálalja a bonyolult, de jól követhetően tálalt történetfüzért, bő teret engedve a nézői képzeletnek és fantáziának. A színpadot két oldalról szegélyezi a nézőtér, mint egy divatshow kifutóját. Az első soroktól karnyújtásnyira játszó színészek egy züllött, de emberien esendő, sérülékeny világ manökenjeiként mutatják be a cselekményt. A szemünk láttára omlanak össze életek, sorsok, tárulnak fel mélységes titkok. A Duda Éva és Csabai Attila készítette koreográfia szerepe igen jelentős: a Helló! Igen?! néha szinte táncszínházi előadásnak tetszik - gyakran fogynak el a szavak, gyakran bukkan fel a kimondhatatlan, hogy a testbeszéd segítségével "hangozhassék el" mégis. Böhm György rendezése távoli, mégis ismerős világba vezet, amelyben nincs jelentősége, kik közt lobban fel a szerelem vagy a vágy. Férfiak és nők, heteroszexuálisok és melegek egyenrangúan foglalnak helyet a vágóhídi futószalagon. A Helló! Igen?! mégsem tragikus előadás, pontosabban nem egyértelműen az: izgalmas, eredeti zenéje, a való világtól izgalmasan távol tartott, cselekményben gazdag, gyors tempójú történet magával ragadja nézőjét. Művészeinek felszabadult, fesztelen, sokoldalú játéka felemelő, megrendítő élménnyé teszi a musicalt, mely az április végi premiert és a nyári szünetet követően természetesen megtalálható az ősszel induló új évad műsorán.

Forrás: Mások, Kultúra
2004-06-15

 
Küldje el ismerősének
Impresszum : Levél nekünk : Jogi nyilatkozat : Médiaajánlat
2003-2017. A jegyvilag.hu kiadója a H-Bit Kft. © Minden jog fenntartva!