Hírek

Székfoglalás a Radnótiban

Idén nyáron, 35 év után felújítják a Radnóti Színház nézőterét, melyhez a nézők segítségét kérik: a székeket szimbolikusan meg lehet vásárolni.

Tovább

50 éves az Erzsébet körúti Madách Színház

1961. március 24-én nyílt meg a budapesti Erzsébet – akkor még Lenin – körúton a Madách Színház.

Tovább

Átadták a Bartók-Pásztory-díjakat

A MÁV Szimfonikus Zenekar, Szőnyi Olga operaénekes, Prunyi Ilona zongoraművész és Fekete Gyula zeneszerző vehette át pénteken a díjat.

Tovább

Rendezze be a londoni színt!

Feleslegessé vált Playmobil vagy Duplo figurákat vár a Nemzeti Színház.

Tovább

Stand-up Express: folytatása következik

Február végén, a Godot Dumaszínházban mutatkozott be a Stand-up Express, vagyis magyar színpadra érkezett a nemzetközi humor. A stand up comedy hazai története során először lépett fel egy estén, élőben magyar, horvát és brit humorista, kizárólag angol nyelven.

Tovább

Kritikák

Mégis. Mégsem - Médeia

Médeia

Van, amikor a legtöbbet a legkevesebb szóval kellene leírni, valahogy így: mindenki nézze meg a Médeiát a Katona József Színházban! Legalább egyszer, de inkább kétszer.


Csupa villanás, mennydörgés, súlyos vihar az egész – csodálom, hogy bírják az épület falai a tömörré, keménnyé sűrűsödő nézőtéri csöndet, a visszafojtott lélegzet kimerevített pillanatát, a feszültség szétrobbanását.

Minden ideális – voltaképpen ettől olyan megveszekedetten erős és hatásos az egész. A szöveg, Rakovszky Zsuzsa bravúros alkotása szinte észrevehetetlenül verses, mellbevágóan világos, átlátszóan hétköznapi. (…) Euripidész tragédiája, miközben őrzi a műegész monumentális és mitikus karakterét, megszabadult minden érthetetlen, mitizáló tartalomtól, utalástól és a gondolatot ma már leginkább béklyózó formától, és transzparens, mondhatni könnyeden hömpölygő szerkezet és szöveg jött létre.

Zsámbéki Gábor pedig a maga eltökélt, szinte mániákusan mélyre ásó rendezői nyelvén mindent kibontott belőle. Kíméletlen és kegyetlen előadást rendezett, melyben belülről, a zsigerekből épülnek föl, törnek elő az igazságok, amelyek azonban nem adódnak össze: nincs egy-igazság. Zsámbéki rendezésének nem a módja szenvedélyes – merthogy az kifejezetten analitikus, részletekre figyelő, gondos, pontos és higgadt –, hanem a hatása. Ráadásul hosszan tartó, beszéltető, gondolkodtató. Az egyrészes mű többrészes előadás – a másodiktól kiben-kiben odabent folytatódik.

(…) Fullajtár Andrea megszenvedett, mélyről fölszakadó, minden részletében – az állati bődülésekben, a csöndes keserűségben, az okos gyűlöletben és a féktelen szenvedésben – hiteles és kidolgozott alakítása több mint berobbanó visszatérés: a pálya egyik csúcspontja, amikor alkat és szerep, rendező és színész ilyen kivételesen szerencsésen, a legjobbkor találkozik össze. Fullajtár itt és most Médeia, a legjobb. Van egy jelenet: Médeia leül, és ölébe húzza két kisfiát. Lágy, anyai arc: csupa föltétlen szeretet. Akkor, abban a pillanatban születik meg benne a végső döntés.

És hát a társak, a játszótársak szintén kivételes teljesítménye segít Fullajtárnak emlékezetessé tenni az iszonyatos út minden pillanatát. Szirtes Ági a Dajka szerepében – svájcisapkás, vietnami papucsos, természet közeli lény – oly tökéletesen festi alá, vetíti előre a tragédiát, rettegi a jövőt és érez együtt Médeiával, hogy némaságában, fölvetett fejtartásában, összekuporodásában mintegy tükröt tart a hatalmas asszony szenvedésének. A három asszonyra bomló kórus időtlenné és közelivé hozza a tragédiát. Bodnár Erika a kívülálló, arra járó kíváncsiságával és józanságával kommentálja a történetet; háromlábú, összecsukható széke, vállára akasztott kulacsa is jelzi: útközben van, mintegy véletlenül keveredett errefelé, s ha tovább megy, lesz majd mit mesélni. Pelsőczy Réka szenvedélyes és részvevő: ő kíséri legtovább Médeiát a szenvedés és bosszú Golgotáján, hogy aztán annál nagyobb erővel idézze rémült arca Edward Munch Sikoly című képét: a megtorpanás iszonyú ereje ez. Tóth Anita hatalmas hasával animális lény; taszítóan, primitíven értetlen és kegyetlen kültelki szerencsétlen. Mindegyik tökéletes játék a maga nemében.

Csupán rövid intermezzo a színpadon Kreón király látogatása. Bezerédi Zoltán merev bőrkabátjában alig mozdul, csak áll egyik lábáról a másikra, mert ő fogja elkövetni a tragikus vétséget: ad még egy napot Médeiának. Bezerédi Kreónja tudja, hogy hibázik: a jelenet statikusságában is megrendítő vágta az eltökéltségtől, a határozottságtól a tétova szánalomig, a tragikus engedékenységig – és hát ő is, ez is Médeia ellenállhatatlanságát, sodró személyiségét hangsúlyozza.

Csak Iaszón, a férj, ő képes ellenállni. Máté Gábor alakítása mégsem a Médeiáéval szembefeszülő erőből, hanem a tehetetlenségi nyomatékból épül fe, és abból táplálkozik. A féktelen szemrehányással, megbántottsággal és elementáris szenvedéssel a gyáva és okos magyarázkodást szegezi szembe; van itt minden, amivel egy férj védekezni szokott: plafonnézés, vakarózás, sóhajtozás, kocogtatás, toporgás, de főleg racionális gondolat- és szóhalmaz. Nagyjelenetük teljességgel képtelen párbaj – nemcsak a szörnyű véget vetíti előre, hanem máig hitelesen az örök tanulságot: nincsenek szavaink, ha megbillen a világ. Máté Gábor Iaszónja előttünk omlik össze. Nem a sírás - a töpörödés jelzi jobban. Iaszón összemegy.
Szacsvay László sokatmondón téblábol a Nevelő szerepében - mit lehet itt tenni? Szakács Györgyi jelmezei nagyszerűek. Elek Ferenc óvatos esküvése külön dráma. A gyerekek meg…

Kapkodjuk a fejünket. Egészen a legvégéig. Sok a meglepetés: nem írom le, látni kell. Brutális Médeia. Brutális színház. Brutális.

Csáki Judit
(Magyar Narancs, 2005. január 6.)

 
Küldje el ismerősének
Impresszum : Levél nekünk : Jogi nyilatkozat : Médiaajánlat
2003-2017. A jegyvilag.hu kiadója a H-Bit Kft. © Minden jog fenntartva!