Hírek

Székfoglalás a Radnótiban

Idén nyáron, 35 év után felújítják a Radnóti Színház nézőterét, melyhez a nézők segítségét kérik: a székeket szimbolikusan meg lehet vásárolni.

Tovább

50 éves az Erzsébet körúti Madách Színház

1961. március 24-én nyílt meg a budapesti Erzsébet – akkor még Lenin – körúton a Madách Színház.

Tovább

Átadták a Bartók-Pásztory-díjakat

A MÁV Szimfonikus Zenekar, Szőnyi Olga operaénekes, Prunyi Ilona zongoraművész és Fekete Gyula zeneszerző vehette át pénteken a díjat.

Tovább

Rendezze be a londoni színt!

Feleslegessé vált Playmobil vagy Duplo figurákat vár a Nemzeti Színház.

Tovább

Stand-up Express: folytatása következik

Február végén, a Godot Dumaszínházban mutatkozott be a Stand-up Express, vagyis magyar színpadra érkezett a nemzetközi humor. A stand up comedy hazai története során először lépett fel egy estén, élőben magyar, horvát és brit humorista, kizárólag angol nyelven.

Tovább

Kritikák

Bodóra várva

Ledarálnak, eltüntem

Elnézést kérek az idétlen szójátékért, de mit tegyek, ha pontosan errol van szó. Évek óta várok Bodóra. Évek óta érzem Bodó Viktor eros tehetségét, agresszíven eredeti világ- és színházlátását. Eloadásait nézve azonban ez a tehetség hol untat, hol bosszant, hol dühít.


Merthogy most is mi történik a Kamrában Franz Kafka legismertebb műve ürügyén? A beengedés körülményei még az író köztudatban élő világát idézik. Emlegetik is néhányan, a pincébe vezető lépcső tetején – Bodóra várva –, a kívülről beáradó jeges levegőben álldogálva. Pedig mint később kiderül, mindössze annyiról van szó, hogy a rendező és Bagossy Levente díszlettervező fölforgatta az egész színházat. Az előtérben is díszlet van, ezért a ruhatárhoz sem lehet hozzáférni, ketten hordják be a kabátokat és hozzák ki a cédulákat. Majd egy öltözőfolyosó-szerűségen át közelíthető meg a szűkös nézőtér. Az eredmény egy roppant hosszú, kissé görbülő, irodafolyosóra emlékeztető játéktér, amely a bal szélről csak részlegesen látható be. Ha éppen elé áll egy színész, még az első sorban ülő néző sem lát szinte semmit.

A játék már sokkal kevésbé idézi Kafkát. Sokkal inkább filmes feldolgozásait. Orson Welles 1962-es fekete-fehér filmjét Anthony Perkinsszel a főszerepben, és talán David Hugh Jonesét 1993-ból, amelyben a Twin Peaksből közismert Kyle MacLachlan játszotta K. urat, és Harold Pinter írta a forgatókönyvét. Az itt általában Józsiként emlegetett főszereplőt Keresztes Tamás játssza, akinek alkata a kisfiús Anthony Perkinst juttathatja eszünkbe, arca viszont inkább Kyle MacLachlanre emlékeztet. Nem elveszetten bolyongó, értetlen áldozat, nem is a demokratikus szabadságjogok öntudatos harcosa, mint Anthony Perkins volt, hanem mérges kis ellenálló. A kafkai szövegeket idéző, többnyire nagy ribillióval előadott jelenetek közé musicalszámok keverednek, a szürke vagy éppen rikítóan borzasztó nők átalakulnak, aranyflitteres ruhákban énekelnek-táncolnak. A Kafka-paródia Chicago-paródiával váltakozik. A Katona színészei olykor csodás dolgokat művelnek. Fekete Ernő elhiteti a nyomozásvezetőről, hogy szórakozottan zsebre vágja, sokáig gondosan kevergetett kávéját, Nagy Ervin minden mozdulata mulatságos, s egyszer úgy vágódik hanyatt, hogy azt hinnénk, ezt nem lehet túlélni, Lengyel Ferenc hivatalszolgaként egy hatalmas iratszekrénnyel közlekedik. Kun Vilmos a realisztikusan megfogalmazott nagybácsi alakjával egészíti ki a stílparódiák palettáját, Olsavszky Éva egyszer csak megcsókolja Józsit, majd tánclépések közt dalolja: "Nem tudom mi az oka, tán a tavasz." Szantner Anna egy erőszakos, Rezes Judit egy nyáladzó idióta nő szerepében kelt erős benyomást, ha nem is kellemeset. És még sorolhatnám, mindenkinek jut valami feltűnő. Elmehetne ez így akár a világ végezetéig is, egyszer azonban - kellemes meglepetésképpen, még tíz óra előtt – Józsit bedobják egy szellőzőventilátorba, majd behoznak egy betonkeverő-szerűséget, rászerelik a nyílásra, kicsit darálnak, a gépből kifolyik egy befőttesüvegnyi vöröses valami, bizonyára véres csontdaraboknak kellene néznünk. Megvilágosodna az előadás címe: "Ledarálnak, eltűntem". A szerkezetet azonban leszerelik, a főhős úszónadrágban derűsen kipattan a ventilátorból, kicsit megrázza magát. Nem darálták le, nem tűnt el.

Ami bizonyára nem azt jelenti, hogy Kafka világképe nem igaz, legfeljebb hogy az sem igaz. Szóval a csaknem három óra alatt nem történt semmi. Velem legalábbis biztosan nem. Várom tovább is Bodót.

Zappe László (Népszabadság, 2005. 01. 31.)

 
Küldje el ismerősének
Impresszum : Levél nekünk : Jogi nyilatkozat : Médiaajánlat
2003-2017. A jegyvilag.hu kiadója a H-Bit Kft. © Minden jog fenntartva!