Hírek

Székfoglalás a Radnótiban

Idén nyáron, 35 év után felújítják a Radnóti Színház nézőterét, melyhez a nézők segítségét kérik: a székeket szimbolikusan meg lehet vásárolni.

Tovább

50 éves az Erzsébet körúti Madách Színház

1961. március 24-én nyílt meg a budapesti Erzsébet – akkor még Lenin – körúton a Madách Színház.

Tovább

Átadták a Bartók-Pásztory-díjakat

A MÁV Szimfonikus Zenekar, Szőnyi Olga operaénekes, Prunyi Ilona zongoraművész és Fekete Gyula zeneszerző vehette át pénteken a díjat.

Tovább

Rendezze be a londoni színt!

Feleslegessé vált Playmobil vagy Duplo figurákat vár a Nemzeti Színház.

Tovább

Stand-up Express: folytatása következik

Február végén, a Godot Dumaszínházban mutatkozott be a Stand-up Express, vagyis magyar színpadra érkezett a nemzetközi humor. A stand up comedy hazai története során először lépett fel egy estén, élőben magyar, horvát és brit humorista, kizárólag angol nyelven.

Tovább

Kritikák

Színes-szagos musical az Operettszínházban

A Szépség és a Szörnyeteg

Nincs menekvés: végérvényesen Magyarországra érkezett a csillogó-villogó, kacsalábon forgó, a Broadway-n és a West Enden nevelkedett musical-showbiznisz.


A tonnányi flittert, még több effektet, gigantikus díszleteket és az Oscar-gálát megirigylő jelmezeket felvonultató műfaj szerelmesei eddig is kaphattak már ízelítőt abból, milyen is lehet ez Londonban vagy New Yorkban, de a Budapesti Operettszínház legújabb Szépség és a Szörnyetege mellett eltörpül a hasonló felhajtással készült Az operaház fantomja, a Mozart!, de még a szintén operettes gigasláger, a Rómeó és Júlia is.

Kerényi Miklós Gábor, a Nagymező utcai, külsejében is a zenés műfajhoz igazított Budapesti Operettszínház igazgatója úgy döntött, őt bizony nem érdekli, mi a neve az általa dirigált színháznak, tisztességes musical-színházat csinál belőle (mellékesen ez az ötlet előbb volt a Madách Színházé, ahol azonban mégsem mertek kockáztatni, a zenés darabok mellett rendszeresen prózai előadásoknak is teret adnak). Kerényi tehát tudja, mit csinál, szeme előtt valószínűleg a londoni és a new york-i példa lebeg, ahol egy-egy előadás akár 10-15 évig is megy, nem ritkán több színészgárdát is elfogyasztva. Ennek szellemében hozta Magyarországra az először Disney-rajzfilmként, később musicalként hódító, a klasszikus átváltozás-történetekre alapuló Szépség és Szörnyeteget.

A kamaszkorában rémséggé varázsolt (természetesen) jóképű herceg csak akkor nyerheti vissza eredeti fazonját, ha talál valakit, akit szívből szeret és aki – figyelmen kívül hagyva külsejét és bárdolatlan modorát – viszontszereti őt. Nehezítésként mindezt egységnyi idő alatt, ellenkező esetben a folyamat visszafordíthatatlan lesz, és a herceg, szintén elvarázsolt udvartartásával együtt végérvényesen elveszíti a lehetőséget, hogy ember legyen. (Mesemusicalről lévén szó filozófiai kitérőket most nem teszünk arról, miért is fontos annyira az emberi lét, és hogy miért van az, hogy míg a herceg szörnnyé, addig a környezetében élők kivétel nélkül tárgyakká változtak, mert feltesszük, mindez a dramaturgia miatt történt, lévén asztalként valószínűleg nehezen lehetett volna mozgatni a „hősszerelmest”.)

A Szörnyeteg tehát versenyt fut az idővel, vele együtt teáskannává, komóddá, gyertyatartóvá és órává varázsolt társai is, akik csak akkor szabadulhatnak az átoktól, ha gazdájuk végre becsajozik. Mit tesz isten, az utolsó pillanatban a kastélyba téved egy lány, aki (milyen szerencse) még szép is, így teljesíti a címben támasztott elvárásokat. Kicsit megkönnyebbültünk, tudjuk, ő lesz a befutó, nem kell végigvárnunk, amíg egy-két magát önként felajánló, ámde csúnya lányt a Szörnyherceg – komoly vívódás után, de - elutasít.
A mese végét nem lőjük le, már csak azért sem, mert az előadást 5-99 éves korig ajánlják, hátha olvasóink szívesen végigizgulják, vajon sikerül-e a Szörnynek időben célba érnie.

Nézzük akkor az előadást. Ha képesek vagyunk elvonatkoztatni a meséktől joggal elvárt bárgyú történettől és a csetlő-botló dramaturgiától, sikerül visszaképzelnünk magunkat hétéves korunkba és eltekinteni attól, mit keresnek levegőakrobaták a kastély ebédlőjében, egy precízen megkomponált, professzionálisan levezényelt, kiváló ének- és tánctudással megáldott szereplőgárdával tálalt előadást láthatunk a Nagymező utcában (rendező: Bőhm György). Megkönnyebbülés, hogy az első 5-10 perc után nyilvánvaló, az előadásban egyik szereplőért sem kell izgulnunk, vajon ki tudja-e énekelni a neki előírt hangokat, a koreográfia pedig egyenesen lenyűgöző (Duda Éva munkája). A díszletek mintha az előd Disney-rajzfilmből léptek volna elő, sőt gyermekkorunk háromdimenziós lapozgatós könyveit idézik, külön érdemük pedig, hogy tényleg olyanok, mintha rajzolva lennének (díszlettervező: Rózsa István), a sok pontot érő tányér-, villa-, pohárjelmezek kiválóak (jelmeztervező: Túri Erzsébet). A szereplőkre sem lehet semmi panaszunk. Szinetár Dórának (ő Belle, a Szépség) megy a copfos-szemrebegtetős kislány figurája, sok ilyet játszott már, de – persze a műfaj adta határokon belül – a szörnyet megsajnáló, sőt megszerető nővel is tud mit kezdeni. Homonnay Zsoltnak a Szörnyeteg szerepében az első felvonásban inkább csak a hörgős ijesztgetés jut, de azért még a szünet előtt kiereszti hangját és megmutatja, nem véletlenül ő kapta a szerepet. Az elvarázsolt kastélyban a teljes tárggyá válástól rettegő figurák igazi ziccerszerepek, közülük is messze kiemelkedik Bereczky Zoltán gyertyatartója és Molnár Piroska Teamamája. A nagyszabású produkció két szereposztásban megy az Operettszínházban, az előadás közben arra gondoltam, jó lenne - mint a tévében - osztott színpadon látni mindkét gárdát. Mert ezért még egyszer nem nézném meg.

 
Küldje el ismerősének
Impresszum : Levél nekünk : Jogi nyilatkozat : Médiaajánlat
2003-2017. A jegyvilag.hu kiadója a H-Bit Kft. © Minden jog fenntartva!