Hírek

Székfoglalás a Radnótiban

Idén nyáron, 35 év után felújítják a Radnóti Színház nézőterét, melyhez a nézők segítségét kérik: a székeket szimbolikusan meg lehet vásárolni.

Tovább

50 éves az Erzsébet körúti Madách Színház

1961. március 24-én nyílt meg a budapesti Erzsébet – akkor még Lenin – körúton a Madách Színház.

Tovább

Átadták a Bartók-Pásztory-díjakat

A MÁV Szimfonikus Zenekar, Szőnyi Olga operaénekes, Prunyi Ilona zongoraművész és Fekete Gyula zeneszerző vehette át pénteken a díjat.

Tovább

Rendezze be a londoni színt!

Feleslegessé vált Playmobil vagy Duplo figurákat vár a Nemzeti Színház.

Tovább

Stand-up Express: folytatása következik

Február végén, a Godot Dumaszínházban mutatkozott be a Stand-up Express, vagyis magyar színpadra érkezett a nemzetközi humor. A stand up comedy hazai története során először lépett fel egy estén, élőben magyar, horvát és brit humorista, kizárólag angol nyelven.

Tovább

Kritikák

Világbéke

Volt egyszer egy csapat

Eldöntöttem: úgy fogok írni a Volt egyszer egy csapatról, hogy respektálom a műfaját. A musical szórakoztatni szerződött, tehát elfordulhat a felelősségtől, lehet művi a világa minden porcikájában, de egy dolgot ezért cserébe kötelező megtennie.


Repítsen. Érezzem, hogy emel valami, gondoljam azt, hogy igen, ez az élet szépsége (vagy szomorúsága), legyenek olyan pillanatok, amikor bozsognak a tagjaim attól a hatalmas energiától, ami árad felém a színpadról, és mindemellett a musical egy pillanatig se lehet közönséges, alpári, mert oda a magassági élmény, oda a tiszta érzelem.

Szirtes Tamás és Bródy János azonban Webbernek egy olyan – Londonban megbukott – musicaljét vette elő, amely nem fordul szembe a felelősségteljes megszólalás követelményével, és az ír protestáns–katolikus ellentétet tematizálja, az egyik zenei főtémája pedig olyan, mint egy nemzeti himnusz. Az „Itt élünk mi Isten országában…” pátosszal telítve hömpölyög végig az előadáson, magába fogadva a különböző szituációk kapcsolódó tartalmait: először egynemű tömeg énekli (aztán ez kétfelé válik: zöld és piros szalagosokra), majd a menekülő Christine és Frank, egy protestáns-katolikus pár szólaltatja meg. A musical témáját tehát a következő skála nagyságrendi sorrendbe helyezett tagjai jelentik: hazaszeretet, nemzeti büszkeség, nacionalizmus, kirekesztés, terror. Hol jelentkezik ez a legproblematikusabban? Nem a moderált, EU-konformmá tett közbeszédben, hanem mondjuk a focipályák, lelátók egyszerű indulatainak világában. A sztori alapjául tehát egy katolikus ír focicsapat tagjainak története szolgál, egy protestáns focistával és egy IRA-taggal, végeredményként három halottal és egy nyomorékká tett negyedikkel. (Hozzáteszem, hogy Nyugat-Európában a főhős csak eltűnik, a Brodway-n pedig happy end lesz a vége.) A Volt egyszer egy csapat célja: darázsfészekbe nyúlni, Szirtes és Bródy valószínűleg azért vette elő Webbernek pont ezt az elfekvő darabját, mert az ír történet mögött fő céljuk a magyar társadalom szétszakítottságára való reflektálás volt.

Biztosan akad majd kritikus, aki a banális, didaktikus történet miatt lefelé fordítja a hüvelykujját, én viszont díjazom a finom balanszírozást a problémafelvetés és a klisék között. A vöröstéglás tűzfalak tövében, és a fekete kámzsás verőlegények mellett ugyanis a sztori finoman kanyarodik vissza a szelídebb sémákhoz: egy katolikus ír pár, John és Mary szerelmének bimbózásához. Csak haverjuk, az izgága és forrófejű Thomas lesz IRA-tag, ő sodorja bele Johnt a börtönig vezető balhéba. A legunalmasabb klisé, az ellentétes táborokhoz tartozó pár, azaz Christine és Frank szerelme csak mellékszálként van jelen, a tragédia nem velük történik, mert kivándorolnak. Tehát ha a megbúvó didakszist keressük a sztori mögött, akkor arra jutunk, hogy a politikai ellentétek nemcsak azoknak az életét cincálják szét, akik beszálltak a balhéba, hanem mindenkiét. Naiv a vágy, amely a Volt egyszer egy csapatból szól, hogy olyan jó volna egy békés világban élni. Mit lehet erre mondani? Hát igen, jó lenne. Még akkor is, ha ez közhely. Az előadás végén az új nemzedék, a gyerekek jövőbe repített focilabdája még megáll a levegőben, azután függöny. De még ez sem baj. Én megmondtam az elején, nem kérek túl sokat…

És most legyen szó másik kívánságomról: a repülésről. A musical egész zenei anyaga sötétebb tónusú és emelkedetten hömpölygő, de az első felvonás arról a lendületről és adrenalinhullámról is gondoskodik, amelyért zenés-táncos színházba járunk. A focimeccs koreográfiája (Tihanyi Ákos munkája) fergeteges, és itt vannak a szívnek oly kedves szerelmi párbajok is, alpári poénok nélkül. Pedig egy vidéki ír focicsapat öltözőjében ugye, ha realista szándékkal közelítenék meg a dolgot… Van néhány karcosabb káromkodás, de Bródy János szöveg szelídebb, érzelmesebb.
A hármas szereposztás valószínűleg sokféle relációt rajzolhat fel. Én a kisfiús macsó Nagy Sándorral (John) az agilis, határozott, érzelmileg érettebb Nádasi Veronikát (Mary) láttam, és az arrogáns, impulzív Serbán Attilával (Thomas) szemben a visszafogott, kiegyensúlyozott Balog Jánost (Frank). Ez a zömében végzős főiskolás társaság egyáltalán nem esetlenkedett. Üde, érzelmileg gazdag, szimpatikus és ütőképes csapat. Rutinjuk még nem fáradt, eszközeik nem agyonhasználtak, igazi a bájuk. Ha egy musical képes társadalmi problémákról akármilyen egyszerű eszközökkel beszélni, és jó ízléssel és arányérzékkel teszi ezt, ráadásul karakteres egyéniségként működő színészek játszanak benne, akkor megérdemelt a siker.

Helmeczi Hedvig írása

 
Küldje el ismerősének
Impresszum : Levél nekünk : Jogi nyilatkozat : Médiaajánlat
2003-2017. A jegyvilag.hu kiadója a H-Bit Kft. © Minden jog fenntartva!