Hírek

Székfoglalás a Radnótiban

Idén nyáron, 35 év után felújítják a Radnóti Színház nézőterét, melyhez a nézők segítségét kérik: a székeket szimbolikusan meg lehet vásárolni.

Tovább

50 éves az Erzsébet körúti Madách Színház

1961. március 24-én nyílt meg a budapesti Erzsébet – akkor még Lenin – körúton a Madách Színház.

Tovább

Átadták a Bartók-Pásztory-díjakat

A MÁV Szimfonikus Zenekar, Szőnyi Olga operaénekes, Prunyi Ilona zongoraművész és Fekete Gyula zeneszerző vehette át pénteken a díjat.

Tovább

Rendezze be a londoni színt!

Feleslegessé vált Playmobil vagy Duplo figurákat vár a Nemzeti Színház.

Tovább

Stand-up Express: folytatása következik

Február végén, a Godot Dumaszínházban mutatkozott be a Stand-up Express, vagyis magyar színpadra érkezett a nemzetközi humor. A stand up comedy hazai története során először lépett fel egy estén, élőben magyar, horvát és brit humorista, kizárólag angol nyelven.

Tovább

Kritikák

Tea öt cukorral

Vőlegény

Abszurdba hajló, cizellált bohózat lett Csuszik Kornélia férjvadászati tanmeséjéből a Paulay Ede utcában. Rudolf Péter érzelemgazdagsága és Labiche-on (is) iskolázódott színháziem-bersége szerencsésen találkozik a társulat mostani állapotával.


Noha kicsit sok a véset, s időnként alig követhetően kanyarog a minta az egyben lefutó három felvonáson. Az egész olyan, mint egy apró karmos, szecessziós bross, amire véletlenül ráléptek. Ez a megtaposottság adja aztán a báját és az egyszeriségét a játéknak.

Kezdetben kapkodhatjuk a fejünket. S nem biztos, hogy erre a filmszerűen komponált, történelmi hordalék-revüre égető szükség van az elején és a végén. De a rendező biztosra akar menni, s jó szorosan fogja a nézők kezét, míg bevezeti őket a történetbe. Slágerek és indulók torlódnak elő a múlt század gyerekkorából, rádiórecsegés és Kabos Gyula „a hagymát is hagymával eszem” korszakjelző szövege zatyulódik össze az alkotók úttörőnyakkendős saját gyerekkorával, aztán némi kiszámított tántorgás után helyreáll a billegő bútorokból álló díszlet (tervező: Menczel Róbert), s elindulnak az események.

Jó ez. Akkor is jó, ha – s ez megint a rendezői magyarázókényszer eredménye – a púderezett színészi orcákon bohócos lázrózsák égnek, amelyek mint KRESZ-táblák jelzik, hogy mely stílusiskola fő- vagy mellékutcájába veszi kijelölt útját az előadás. Értjük, és szerencsésen el is felejtjük menet közben, de a legjobb az, hogy a végére magától is lekopik a fölös festék. Különösen hatásos ez a hozományra koncentráló, vendégségben öt cukros teát szürcsölő vőlegényjelölt, a Huszár Zsolt által játszott kezdő fogász esetében. Ahogy ebből a megkapaszkodni próbáló, illúziótlan és link kisemberből szerelmes férfi lesz, az egyszerű, de nagyon szép íve a játéknak.

Gondosan elemzett, szeretettel végigkövetett életek vannak itt. A vőlegény „faterja” szerepében Galkó Balázs játssza a bizalomgerjesztő álpácienst. Egyetlen jelenetre zuhan be a rendelőbe a bohém trió, amelyben Pálfi Kata a tőle már megszokott kellemmel adja az éjszakai pillangót, ki az urának most behúzott egyet. Solecki Jankának van pár jól sikerült, kereszteletlen nevetése, s a fogakivert karnagy túlzásokra csábító alakjában Almási Sándor mértéktartó és mulatságos tud maradni. Pendzsi, a rokolyás székely szolgáló szerepében Kecskés Karina mintha többet őrzött volna meg a kelleténél abból a babamerevségből, ami a Jiří Menzel által rendezett előadásban (Még egyszer hátulról) már egyszer bejött. Tordai Teri mint mozizongorista, aki a házasulandókat – juttatások reményében – egymás felé taszigálja, kopott, sötét ruhájában is olyan királynői, mint egy poros dáliavirág.

A ruhák szépek és használhatóak (jelmeztervező: Füzér Anni ). A legszebb ruha talán Botos Évának, a családot víz fölött tartó nővérkének jutott. Ez valami olyan csuda szabású otthonka és munkaköpeny, amit hosszan lenne érdemes tanulmányozni. Botos Éva legújabb őrangyal-alakítása után egyébként azt érzi az ember, hogy most már igazán kellene belőle egy zsebben hordható változat is, egy kis Hordozható Botos Éva, aki megvéd és/vagy fejbever mindenkit a kellő pillanatban. Kedves, szép figura ez a Mariska.

A család fiúgyerekét Vass György játssza óriási pápaszemmel, meggörbített háttal, láthatóan tudva egy s mást hasonló figurák működéséről. Barátja, Lala (Géczi Zoltán), a hetedikes gimnazista egyszeriben fontossá lesz, amikor Kornélka próbababának használja őt a vágyott csókos üdvözlések előjátszásához. Géczi tudja, hogy ez most „Hold-szerep” itt, csak vissza kell verni, amit mások rásugároznak, semmi több nem szükséges, mert akkor horpad az erőtér. Ezt teszi, s jól teszi. Ducika hasonló helyiértékű karakterét Fodor Annamária kelti életre.

Bánsági Ildikó olyan fiatal, habókosságában is esendő Anya, hogy nem csoda, ha az ura oda-odavillant gömbölyű csípőjére. Mindazonáltal kezdeti „formatartása” és stilizált mozgása a végére kissé elfelejtődik. Szépek és erőteljesek a táncok, jók a tablók (mozgás: Horgas Ádám ). Csuszik Zsiga, a Papa – Eperjes Károly. Rajta van a legvadabb bohócnadrág, még ha fekete-szürke kockás is, a mértéktartás végett. Nekem ez a katonaszabadító, „ügynök” Csuszik Zsiga vagy fél tucat megvilágosodást hozott. Rudolf Péter és Eperjes elolvasták a darabot, s egy olyan speciális szörnyeteget alkottak meg, akit megvéd a bolondok glóriája. Míves, remek alakítás.

Pokorny Lia mint Kornélka a huszonöt éves szüzesség hőpáncéljában vacogja végig a történetet. A Lila ákác és az Ádámcsutka főszerepei után ő már levegőt is tud venni Szép Ernő-módra. Ártatlanság és elszántság, kétségbeesés és dac, számítás és beszámíthatatlanság – van minden, ami itt most kell. Mese gurul végig a színpadon. Csak ne fájna annyira, most is, ez is, mindannyiunknak.

Gabnai Katalin írása

 
Küldje el ismerősének
Impresszum : Levél nekünk : Jogi nyilatkozat : Médiaajánlat
2003-2017. A jegyvilag.hu kiadója a H-Bit Kft. © Minden jog fenntartva!