Hírek

Székfoglalás a Radnótiban

Idén nyáron, 35 év után felújítják a Radnóti Színház nézőterét, melyhez a nézők segítségét kérik: a székeket szimbolikusan meg lehet vásárolni.

Tovább

50 éves az Erzsébet körúti Madách Színház

1961. március 24-én nyílt meg a budapesti Erzsébet – akkor még Lenin – körúton a Madách Színház.

Tovább

Átadták a Bartók-Pásztory-díjakat

A MÁV Szimfonikus Zenekar, Szőnyi Olga operaénekes, Prunyi Ilona zongoraművész és Fekete Gyula zeneszerző vehette át pénteken a díjat.

Tovább

Rendezze be a londoni színt!

Feleslegessé vált Playmobil vagy Duplo figurákat vár a Nemzeti Színház.

Tovább

Stand-up Express: folytatása következik

Február végén, a Godot Dumaszínházban mutatkozott be a Stand-up Express, vagyis magyar színpadra érkezett a nemzetközi humor. A stand up comedy hazai története során először lépett fel egy estén, élőben magyar, horvát és brit humorista, kizárólag angol nyelven.

Tovább

Kritikák

Kövek a szívben

A Macskalápon

A sors kegyeltjének mondhatja magát az, aki látta a Katona József Színház Médeia-előadását. Nemcsak arról győződhetett meg, hogy Euripidész sorai mennyire állják az időt, hanem a katarzis manapság nem mindennapi érzését is átélhette.


Fullajtár Andrea elsöprő erővel hozta felszínre azokat az elemi ösztönöket, amelyek egy megcsalt, önérzetében sértett nőből előtörnek, s a bosszú felé sodorják.

Ez az előadás fontos nézői előtanulmány A Macskaláponhoz. Az ír Marina Carr ugyanis a görög sorstragédiákra emlékeztető darabot írt. Különös, a világtól elzárt, ingoványos környezetben játszódik, ahol az emberek olyanok, mint a kövek, amelyek miközben a másikhoz ütődnek, szép lassan egymáshoz csiszolódnak. Vagy mégsem. Mert a Médeia-sorsú Hester Swannak ez nem sikerül. Otthonra vágyik, de már gyerekkorában elhagyja az anyja. Szerelemre vágyik, de gyermekének apja más nőt vesz el. S ezek a nagyon is valós történések végzetszerű jóslatokkal pecsételődnek meg. Az írónő ugyanis a görög tragédiákat idéző látnokkal és visszajáró szellemekkel erősíti hősnője végzetét. Hester csak beteljesíti azt.

A szerb Radoslav Milenković a fehér házfalak elé, a csúszos kövek közé – Fábry Juraj egyszerű hátteret adó díszletképe – balladisztikus tömörségű és erejű előadást rendezett. Vad indulatokból, keményen kopogó szavakból, borzongató képekből. Csupa sérült, lelkében megnyomorodott vagy megkérgesedett embert visz színre. Lápiakat, akik hisznek a babonákban, és elfogadják a jövendöléseket. A rendezés nem választja el egymástól az élőket és a holtakat, átjárást biztosít számukra a múlt és a jelen között, megidézve ezzel a tegnap gyilkos indulatait is. S amilyen biztos kézzel vezeti szereplőit a realitás és a látomások között, ugyanolyan jó szemmel fedezi fel a tragikus életekben megbúvó humort. Egy jól sikerült öltözékkel, egy csípős mondattal, de mindenekelőtt jól eltalált karakterekkel jellemez. És nemcsak a színészek találnak otthonra rendezésében, hanem a Hester lányát alakító gyerekszereplő – Vay Viktória – is magától értetődő természetességgel éli a Josie számára szabott rövid életet.

Bodrogi Gyula már a belépésével megteremti a habókos, anekdotákban élő plébánost. Molnár Piroska is a komikum oldaláról közelíti meg a magára összpontosító, öntörvényű anyát. Minden megszólalásával indokolja, hogy miért is menekülnek tőle az emberek. Kulka János puskával a kezében, lófarokkal, rágógumit rágva önmagában is unikum, amihez még „zsugori uram” vonásokat is társít az „örömapa” figurájában. De szorongásaiban, a környezettől idegen menyasszonyi ruhájában esetlenül mozogva jó Bognár Anna és a jelentéktelenségből építkező Pásztor Edina is. Csoma Judit remekül hozza összhangba a látnok Macskanőben – amellett, hogy jól használja a vakság jegyeit – a titokzatosságot, a különcséget és a mindentudást. Stohl Andrásnak van két feledhetetlen pillanata. Esküvői ruhában, térdig felhajtott nadrágban állva szavak nélkül játssza el azt a határozatlanságot, kiszolgáltatottságot és kisszerűséget, ami a szerepben benne van. Az utolsó jelenetben pedig olyan fájdalom látható a szemében, amit csak egy apa érezhet lánya elvesztésekor. Az előadás többi részében pedig egyszerűen csak nagyon jó.

Básti Julit telibe találta a szerep. Hester a nyitóképben úgy hurcolja a fekete hattyú tetemét, mint aki már tudja saját végzetét. A színésznő ezt a tudást kegyetlen következetességgel építi tovább. Különcségével, cigány életével feléget mindent maga körül. Szikrázik körülötte a levegő, ahogy perlekedik, elutasít, büntet és szeret. Pokoli mélységeket jár meg. És nem akarja, hogy lánya is ezt az utat folytassa: inkább elmetszi az életét.

Úgy tűnik, hogy ez az évad a görög és az ír Médeiáé. Fullajtáré és Bástié.

Csizner Ildikó írása

 
Küldje el ismerősének
Impresszum : Levél nekünk : Jogi nyilatkozat : Médiaajánlat
2003-2017. A jegyvilag.hu kiadója a H-Bit Kft. © Minden jog fenntartva!