Hírek

Székfoglalás a Radnótiban

Idén nyáron, 35 év után felújítják a Radnóti Színház nézőterét, melyhez a nézők segítségét kérik: a székeket szimbolikusan meg lehet vásárolni.

Tovább

50 éves az Erzsébet körúti Madách Színház

1961. március 24-én nyílt meg a budapesti Erzsébet – akkor még Lenin – körúton a Madách Színház.

Tovább

Átadták a Bartók-Pásztory-díjakat

A MÁV Szimfonikus Zenekar, Szőnyi Olga operaénekes, Prunyi Ilona zongoraművész és Fekete Gyula zeneszerző vehette át pénteken a díjat.

Tovább

Rendezze be a londoni színt!

Feleslegessé vált Playmobil vagy Duplo figurákat vár a Nemzeti Színház.

Tovább

Stand-up Express: folytatása következik

Február végén, a Godot Dumaszínházban mutatkozott be a Stand-up Express, vagyis magyar színpadra érkezett a nemzetközi humor. A stand up comedy hazai története során először lépett fel egy estén, élőben magyar, horvát és brit humorista, kizárólag angol nyelven.

Tovább

Kritikák

Az Operaház Fantomja

Az Operaház Fantomja

Néző nagy kedvvel jött, néző kevesett látott, néző leforrázva távozott. Nem mintha néző hirtelen az Egri nők török katoná- jává vedlett volna és még csak nem is a három kismalac alázta porig.


Néző ugyanis, ki örült a szakmai jegynek, mint majom az ingyen- banánnak, az előadás alatt végigkövethette a színpad alatt elhelyez- kedő zenekari tagok minden rezdülését, a háttérben dolgozó személyzet gördülékeny díszletváltásait, de sajna, az előadásból magából alig látott valamit. Pedig néző reménykedett: még akkor sem sejtett semmi rosszat, amikor meglátta a puccba vágott tömeget, sot, még akkor is maradt benne némi reménysugár, amikor a nagyhatalmú jegyszedő nénik felirányították a legfelső szintre, mondván, ott talán a lépcsőn lesz hely. Nem baj, szólt a kötelező optimizmus, végül is focimeccs alatt is élvezi néző a légikamera felvételeit. Hát hely az nem volt. Néző tehát a körülmények szerencsétlen összejátszása kapcsán a színészi játékról semmilyen érdemleges megállapítást nem tehet, ellenben veszi a bátorságot, hogy megkérdezze a színház vezetését, vajon miért kerülnek eladásra olyan jegyek, amelyekkel az égvilágon semmi nem látható?

Közbevetés után azonban vissza a leitmotívhoz: az Operaház fantomjához. (Néző, aki időközben átvedlett önkéntes kritikussá, eddig ugyanis a feszültségkeltés kedvéért elfelejtette megemlíteni, hogy valójában mi is ezen írás tárgya.) Tehát a Fantom. A történet nagyjából ismert, ősi motívum a szép és a csúf szerelme, csúf (a Fantom, aki születésétől kezdve rettenetesen rút, olyannyira, hogy szülei is elhagyják), mint mindig, időközben felmutat némi személyiségtorzulást, itt egyenesen gyilkolásig fajul a dolog, csúf tehát sajnálatraméltó gonosszá is vedlik, miközben triumfál a szépség (Christine, a kezdő énekesnő, akinek a Fantom zeneórákat ad és hangilag kiképzi) és a szerelem. (Persze nem hiányozhat az ügyeletes hősszerelmes sem a darabból, aki, mint az az életben szokott lenni, egyszerűen jóképű és sármos stb. stb.)

A cselekmény mellett Néző figyelmét igencsak lekötötték a Kentaur keze munkáját és fantáziáját dicsérő díszletek és jelmezek, különösen látványosak az álarcos báli jelenet és a csónakázások a ködlő mélységben. Tetszik még a kupola (a két szerelmes jelenetét a Fantom a kupolába rejtőzve hallgatja végig), a színházi jelenet, amikor a Christine-t játszó Bíró Eszter a Madách közönségének, és a fiktív közönségnek is meghajol. (Mi az, amikor a két közönség farkasszemet néz egymással? Közönségtalálkozó) Szintén ügyes, amikor az öltözőjében tartozkodó Christine-t egyszer csak elnyeli a Fantom sötét birodalma. (Néző ezt egyébként, a magasságnak hála, minden egyes apró részletével együtt végigkövethette: míg átlag- nézőnek marad a titok, kakasülőn álló néző jó szívvel dicsérheti a kellékesek odafigyelését, ahogy a díszletet elmozgatták.)

Színek után jöjjenek a hangok: panaszra semmi ok, a zene jól szól, az énekesek képzettek és lelkesek, időnként csak az amúgy nagy- szerű Sasvári Sándor mozgása kelt disszonanciát: szem fennakad, mikor rockoperás, erőteljes csipőmozgásával Fantom a zongoránál jelenetet adja elő. (Legalábbis odafentről minden kicsit más) Persze ne feledkezzünk meg a pozíció adta előnyökrol sem: a fent elhelyezett hangfalak mellett igencsak életszerű az a jelenet, amikor az igazgatói szobában tartozkodóknak fogalmuk sincs, honnan érkezik a Fantom hangja. Ugyanis a körbejáró hang néző mellett is felcsendül egy pillanatra, épp csak annyira, hogy heves szívverést és kellemes borzongást okozzon. Zseniális.

Summa summárum: az előadás e szereposztásban jó, kötelező siker elérve, kivételesek a díszletek, ám a kakasülőt csakis mindenre elszánt, a háttérmunkák iránt igencsak lelkes ínyenceknek ajánlhat- juk könnyű szívvel. Néző is lelkesen dúdolgatta hazafelé, ami benne élt.

-ha-

 
Küldje el ismerősének
Impresszum : Levél nekünk : Jogi nyilatkozat : Médiaajánlat
2003-2017. A jegyvilag.hu kiadója a H-Bit Kft. © Minden jog fenntartva!