Hírek

Székfoglalás a Radnótiban

Idén nyáron, 35 év után felújítják a Radnóti Színház nézőterét, melyhez a nézők segítségét kérik: a székeket szimbolikusan meg lehet vásárolni.

Tovább

50 éves az Erzsébet körúti Madách Színház

1961. március 24-én nyílt meg a budapesti Erzsébet – akkor még Lenin – körúton a Madách Színház.

Tovább

Átadták a Bartók-Pásztory-díjakat

A MÁV Szimfonikus Zenekar, Szőnyi Olga operaénekes, Prunyi Ilona zongoraművész és Fekete Gyula zeneszerző vehette át pénteken a díjat.

Tovább

Rendezze be a londoni színt!

Feleslegessé vált Playmobil vagy Duplo figurákat vár a Nemzeti Színház.

Tovább

Stand-up Express: folytatása következik

Február végén, a Godot Dumaszínházban mutatkozott be a Stand-up Express, vagyis magyar színpadra érkezett a nemzetközi humor. A stand up comedy hazai története során először lépett fel egy estén, élőben magyar, horvát és brit humorista, kizárólag angol nyelven.

Tovább

Kritikák

Christy, Fóris és a Whiskys

Nyugat hőse

Bár fel-felújítgatják egyéb darabjait is, az ír klasszikus lényegében egydrámás szerzőként van jelen a színháztörténetben: a most A Nyugat hőse ként elővezetett, de számtalan címváltozattal játszott darab az egész színházkedvelő világban otthonos.


Pedig amilyen egyszerű képlet első látásra, olyan komplexnek bizonyul munka közben. A felszínen folklorisztikus, kesernyés népi komédia maga a tőrőlmetszett naturálrealizmus - hamarosan azonban kiderül, hogy ennek a kánonnak, ennek a játékstílusnak ellenáll. Más, bonyolultabb, áttételesebb régiókba röpíti először is a stilizált, időnként eksztatikus magaslatokig hevülő költői nyelv, továbbá a realista cselekménymozzanatokba csomagolt metaforikus tartalom: az apagyilkos kultusza, ami egy az egyben alig értelmezhető, noha az ír hőskultusz hasonló egzaltált kinövéseiről a krónikák is vallanak: némelyikről a darab szövege is tudósít, más példákról az 1993-as szolnoki előadás kitűnő műsorfüzetében olvastam, maga Synge pedig Az Aran szigetek című művében egy, a Christy Mahonéhoz hasonló helyi legendát is idéz: hallott, úgymond, egy connaughti férfiról, aki apagyilkosságot követett el, és egy egész sziget rejtegette a csendőrség elől, amíg ki nem vándorolhatott Amerikába. A metafora elválaszthatatlan a történelmi háttértől, egy évszázadok óta tűzzel-vassal elnyomott, rideg földrajzi környezetben, elképesztő szegénységben élő nép túlburjánzó, hősökre vágyó fantáziájától, kétségbeesett nacionalizmusától - csakhogy mindezt a dráma ismertnek tételezi, nem veszteget rá utalásokat, csak ritkán esik szó a brit hatóságokról, csendőrökről, bírákról, és így csak igen közvetetten, a néző számára alig átélhetően villantható fel a párhuzam a hasonlóan mostoha történelmű magyarság torz, irreális ábrándokat kergető nacionalizmusával. (Pedig a szolnoki előadás kapcsán Nánay István utalt nagyon termékenyen a synge-i motívumok, mindenekelőtt a hazug alapokra épülő hőskultusz hazai továbbélésére Örkény István Kulcskeresők című drámájában.) Az aktualizálás kísérletébe nevesebb műintézmények bicskája is beletörött már: a Berliner Ensemble 1956-os előadása, Peter Palitzsch és Manfred Wekwerth rendezése nem tudott meggyőzni a nézőre tukmált XX. század közepi párhuzamok, a bűnözés és az erőszak iránti beteges-kacérkodó érdeklődés, a Hollywood-métely, valamint a sportteljesítmények hajszolásának előtérbe állításával. (Ami a legelső tendenciát illeti, Magyarországon csak a Whiskys kultuszáig jutottunk, de hát apagyilkosságról a romantikus bankrabló esetében sem volt szó.)

A darab jelzett nehézségei magyarázzák, hogy A Nyugat hősé nek igazán jelentős, modellszerű előadásáról nem tudósítanak az annalesek. A máig leghíresebb produkció az Abbey Theatre 1907-es ősbemutatója volt, az is tömegbotrányairól híresült el: ott tudniillik a közönség, melynek a darab háttere, összefüggésrendszere, történelmi premisszái a zsigereiben voltak, sértetten, viharzó felháborodással reagált A nagyidai cigányok költőjére emlékeztető keserű, dezilluzionáló indulatra.

A Bárka legújabb bemutatójának rendezője, Bérczes László szemlátomást tisztában volt mindezekkel a nehézségekkel, bár nem világos, miért tartotta mégis érdemesnek, hogy megküzdjön velük; a színházi estéből nemigen süt az egyéni mondanivaló sűrű közvetlensége. Mindazonáltal számos mozzanat jeleníti meg a sültparaszti realizmustól való elszakadást és a drámába szervesen épülő látomásosságot: gondolok természetesen a zene fontos dramaturgiai kiemelő-aláhúzó szerepére (köszönhetően az Operett ben is kiválót alkotó zeneszerzőnek, Faragó Bélának), az előadás elején és végén a színen átvonuló hegedűsre (bár ezt a figurát képzeletgazdagabban is ki lehetett volna találni és öltöztetni), a színpad időnkénti, többnyire a legköltőibb szakaszoknál való elsötétítésére (a Songbeleuchtung analógiájára Poesiebeleuchtung ) vagy például Christy önfeledt, kéjes-groteszk fürdőzési magánszámára. És itt kell említeni a nagyon szép és hatásos záróképet, amikor a szobadíszlet hátsó falának lecsapódásával egyszer csak megjelenik Flahertyék házának füves-gazos környéke, s a térdig érő aljnövényzetben váratlanul egymásra talál apa és fia, hogy immár meghitt kettesben elinduljanak a legendák világa felé. ("De a fiam meg én elmegyünk a magunk útján. Nagyon jó dolgunk lesz ezután." - Nádasdy Ádám fordítása; bár nekem itt jobban tetszik Ungvári Tamás megoldása: "De a fiam meg én elmegyünk innen, s nagy idők virradnak ránk.") Ha már itt, a befejezésnél tartunk, Bérczes jól tette, hogy utolsó mozzanatként beéri a csalódott, megkeseredett, ábrándjait vesztett Pegeen röpke megvilágításával, és elhagyja a komikusnak is értelmezhető, anekdotikus-poénos zárómondatokat: "Jaj nekem, jaj, elveszítettem! Elveszítettem! Elveszítettem a Nyugat egyetlen igazi hősét!"

Az egyik gond ezzel a koncepcióval az, hogy stílusanyagát a játék tekintetében úgyszólván egyedül Ollé Erik (Christy Mahon) képviseli (mellette Egyed Attila - Philly Cullen - és Császár Réka - Sara - formál még nagyon is reális típusokból elrajzolt, groteszk, stilizált figurát); egyszer talán az elődtípus Peer Gyntnek is érdemes lenne nekifutnia. Amikor Ollé a Shawn Keoghtól kapott öltönyben és kalapban megjelenik, valóban van benne valami a kelta mondák varázslójából: meseszerű, ijesztő és bohózatos egyszerre. A meglepő fordulatokra való gyermeteg reagálás, az ajkán minduntalan megjelenő édes-együgyű mosoly, a spontán felbuzgó költői hevület mindvégig megkülönbözteti környezetétől, és az adott környezet fogékonyságát tekintetbe véve alkalmassá teszi a "Nyugat hősének" rátukmált szerepére.

Christy Mahonnak természetesen el is kell válnia a többiektől; a játékstílus azonban nem szakadhat ennyire markánsan két részre. A Christy körüli világban - Gadus Erika szuggesztív, bonyolultabb értelmezéshez is alkalmas díszletében-jelmezeiben - egyszerű, rétegezetlen, egyanyagú realista, mi több, anekdotikus parasztkomédia bontakozik ki, amely helyenként lötyögős-ráérősnek hat, és olykor már-már az unalmat súrolja. Az előadásnak ebből a vonulatából kiemelkedik ugyan néhány a maga nemében ízes alakítás: Varga Gabinak a durvaságig kemény és konok Pegeenje, Varga Anikó élvetegre kipárnázott, csavaros eszű Mrs. Quinje, Ujlaki Dénes rabiátus, bárgyún ravasz öreg Mahonja (a véres turbán külön telitalálat) -, ám ahhoz, hogy Christy mítoszára ez a közösség vevő lehessen, valamennyiüket néhány szinttel feljebb kellene emelni, a groteszk, a stilizáltság, az áttételesség felé, mintegy a játékstílussal pótolva azt a tudásanyagot, amelyet az író adottnak, magától értetődőnek vél. Ebben a miliőben is van ugyanis hasadtság: a földszagú józanság, a mindennapos részegeskedés egy ponton már-már démoni színezetet ölt, aminek aztán a lincselésízű megkötözési jelenetben ki is kellene robbannia.

Úgy látszik, A Nyugat hőse elbír is, igényel is még néhány nekifutást.

Szerző: Szántó Judit
Forrás: Színház folyóirat

 
Küldje el ismerősének
Impresszum : Levél nekünk : Jogi nyilatkozat : Médiaajánlat
2003-2017. A jegyvilag.hu kiadója a H-Bit Kft. © Minden jog fenntartva!