Hírek

Székfoglalás a Radnótiban

Idén nyáron, 35 év után felújítják a Radnóti Színház nézőterét, melyhez a nézők segítségét kérik: a székeket szimbolikusan meg lehet vásárolni.

Tovább

50 éves az Erzsébet körúti Madách Színház

1961. március 24-én nyílt meg a budapesti Erzsébet – akkor még Lenin – körúton a Madách Színház.

Tovább

Átadták a Bartók-Pásztory-díjakat

A MÁV Szimfonikus Zenekar, Szőnyi Olga operaénekes, Prunyi Ilona zongoraművész és Fekete Gyula zeneszerző vehette át pénteken a díjat.

Tovább

Rendezze be a londoni színt!

Feleslegessé vált Playmobil vagy Duplo figurákat vár a Nemzeti Színház.

Tovább

Stand-up Express: folytatása következik

Február végén, a Godot Dumaszínházban mutatkozott be a Stand-up Express, vagyis magyar színpadra érkezett a nemzetközi humor. A stand up comedy hazai története során először lépett fel egy estén, élőben magyar, horvát és brit humorista, kizárólag angol nyelven.

Tovább

Kritikák

Az ideális férj

Az ideális férj

Szlávik István nyitott, üvegkazettás színpada fogadja a Radnótin a nézőket. Látványa a Münnich Aladár tervezte Dohány utca sarki Híradó mozi belsejét idézi.


Estély van Robert Chiltern, külügyminiszter - helyettes házában. Az inasok a közönségnek is kínálgatnak pezsgőt. Benedek Mari nem a legutolsó divat szerinti, de elegáns sötét délutáni ruhákba öltöztette a szereplőket. A háttér vetítővásznán a szőke Richard Clayderman giccsvirtuóz zongorázik. Végigklimpírozza az előadást. A négyfelvonásos, epés társasági melodráma egyes színei között elsötétedik a játéktér, majd folytatódik az elmés csevegés. Valló Péter rendező kis „angolos” etűdök köré szerkesztette az előadást. Inasok italt szervíroznak. Vendégek édességeket kanalaznak (Hernád utcai szervizekből). Igazi angol eső esik a színpadon. A szereplők esernyővel védik Benedek Mari jelmezeit több-kevesebb sikerrel. A külügyminiszter-helyettes feleségével hálóruhára vetkezik. Megágyaznak lelkiismereti problémájuk közben. Utóbb zsarolási gondját az edzőteremben beszéli meg barátjával. (Lengyel Tamás közben levetkőzik és zuhanyozni megy. Rögzítendő: sokat erősödött, mióta főiskolásként a Wedekind-előadáson még kissé nyeszletten vetkőzött.) A műpázsittal borított színpadon füvet nyír egy inas, azután golfoznak a színpadon. A negyedik felvonásban kerti pázsitlocsoló pajzán módon telefecskendezi a színpadot, ami alkalmat ad Hirtlingnek egy különösen hamis örülési jelenet csurig ázott lebonyolítására.

Wilde színdarabjait pénzkeresetből iparilag termelte ki – vádolták. Kevéssé ítélték irodalminak azt, ami színpadon mindmáig elevenen föltámadó színház. Úgy fest, mintha Wilde Oszkár szellemességének kicsapongásainál inkább elnézték volna szexuális kicsapongásait. A társasági pletykalapok nem léteztek még. A szalonok emberszólásban önellátásra voltak berendezkedve. Wilde megteremtette a nyilvános emberszapulást, az egymás epés kibeszélésének társasági örömét.
1907-ben először Moly Tamás fordításában a Nemzeti mutatta be. Kosztolányi tanúskodása szerint akkor is szellemtelenül játszották. Schöpflin Aladár pedig az 1927-es felújításkor azt írta: „a legújabb színész-nemzedék már nem a finom társalgás levegőjében nevelkedett, ami összefügg a dráma tónusváltozásával. Az újabb drámákban, még a franciákban is, kiveszőben van a szép párbeszéd, a hang nyersebbé vált, az elegancia inkább csak a ruhákra szorítkozik. Úgy látszik, kiveszőben van egy stílus, mely valamikor uralkodó, sőt kötelező volt s melyet mi, régibb ízlés emberei szerettünk a színházban.” Azóta elillant a maradék könnyedség is. Illetve: nem így van. Borbás Gabi és Martin Márta rosszmájúság-radata lendületes mulatságot ígér az előadás elején. Karalyos Gábor (Mason, főkomornyik) talán egyetlen mondat kivételével szövegtelen szerepében jelentősen jelen van buzgalmával, a levetkezett asszonyától elforduló illemtudásával, szakszerűségével. Kocsó Gábor (Phipps inas) a régi színházi nyelv szerint pompás kabinetalakítást ad: szemüveges, rezzenetlen arcú, gépszerűen működő komornyikja mulatságos is és stílusos is. Tamás (Goring) egyszerre romlottan és ártatlanul ontja Wilde paradoxonjait, nem merő szellemi tornagyakorlatként, valami köze is van a dologhoz. Minél szemtelenebbet mond, annál ártatlanabbul mosolyog. Apját az öreg lordot (Nádasdynál: gróf) Szombathy Gyula játssza kedvesen parodisztikus komolysággal. Hirtling külső-belső eleganciája hibátlan. Lazán poentíroz, a váratlanul rászakadó helyzetet kellő flegmával fogadja, még az ágyazási házastársi jelenetben is megőrzi bájos álszentségét. Úgy fest, minden a legjobb úton halad egy tatarozott Oscar Wilde-vígjáték előadásához. Azután megmarkolja a rendező a gyeplőt és a színészek közé vág. Váratlanul egy uzsonnázóasztal két oldalán női pankrációba kezd két lady, birkóznak, hajba markolnak. A segítségükre siető uraságok és inasok fölborogatják a bútorokat. Goring könyvtárszobájában kihűlt viszonyukra utalásul az ifjú lord hempergetni kezdi vendégét, mindketten levetkőznek, hogy kiderüljön: nem szeretik többé egymást. Egyre többen birkóznak a színen. Mind többet kerülnek a padlóra. (Köztük Wilde, az őt igen elmésen fordító Nádasdy Ádámmal együtt).

Kováts Adél Mrs. Cheveley érzéki, eszes, csípősen szellemes, keményen küzdő, vastag arcbőrű szélhámosnőjében a közönséges vonásokat erősíti fel. Szávai Viktória (Lady Chiltern) Richard Clayderman szirupos zongorajátékához igazítja Wilde szövegeit. A növendék Bartsch Kata képességeiről legközelebb biztosan tájékoztathatjuk az olvasót. Szerepel egy öleb is az előadásban. Fegyelmezett. Stílusos. Jól tart partnereivel kapcsolatot. És a főszereplőkkel szemben nem gatyázik bele a szövegébe.

A botránydarab most 108 éves. Kevés avult el benne. Ez jelentősnek mondható, ha arra gondolunk, hány, már az első felvonásban elavuló színdarabot játszanak. Az ideális férj eljátszásához elengedhetetlen a színészek jártassága álszentségben, mohóságban, önzésben, kíméletlenségben, kétszínűségben és illedelmes jólneveltségben. Az utóbbi kivételével nem mutatkoznak hiányok, a hiányzó illedelmesség nélkül viszont az előbbiek otrombák, szellemtelenek és meglehetősen érdektelenek. Az ablakba kitett bűnök kevésbé figyelemreméltóak, mint a kenetes erénnyel leplezettek.

Ibsennél vérbaj, örökölt paralízis, Wilde-nál az eltitkolt bűn fordítja meg az életet és dönti romokba a látszatokat. A zsarolásra alkalmas levelek, a félreérthető helyzetek kezén igazi színházira szőtt mesefeszültségek. Konvenció helyett színi valóságok, mert nemcsak a cselekményt hordják előre, a társadalmi megvetést is csattanóra élezik.

Wilde telesziporkázza a színpadi szalont. A harmadik felvonás elején Goring – a szerző önmagának hízelkedő önarcképe – zsinórban kilenc remek aforizmát ont, inasa beletörődik faarccal mindegyikbe. Szereplői úgy párbajoznak a paradoxonokkal, mint legnemesebb acélkardokkal. A Radnótin fakardokkal vívnak. Ahol pedig fát vágnak, ott a forgács repül a szikra helyett.
Wilde darabjának bemutatása tanulsággal jár: ma lehetetlen volna egyetlen anyagilag nem tisztakezű vagy nem tiszta múltú politikust központi szereplőként színre vinni. Legfeljebb tömegdrámaként lehetne földolgozni a témát. Az elmúlt száz évben a politikusok nem lettek tisztességesebbek, csak szellemtelenebbek.

Szerző: MGP
Forrás: Népszabadság

 
Küldje el ismerősének
Impresszum : Levél nekünk : Jogi nyilatkozat : Médiaajánlat
2003-2017. A jegyvilag.hu kiadója a H-Bit Kft. © Minden jog fenntartva!