Hírek

Székfoglalás a Radnótiban

Idén nyáron, 35 év után felújítják a Radnóti Színház nézőterét, melyhez a nézők segítségét kérik: a székeket szimbolikusan meg lehet vásárolni.

Tovább

50 éves az Erzsébet körúti Madách Színház

1961. március 24-én nyílt meg a budapesti Erzsébet – akkor még Lenin – körúton a Madách Színház.

Tovább

Átadták a Bartók-Pásztory-díjakat

A MÁV Szimfonikus Zenekar, Szőnyi Olga operaénekes, Prunyi Ilona zongoraművész és Fekete Gyula zeneszerző vehette át pénteken a díjat.

Tovább

Rendezze be a londoni színt!

Feleslegessé vált Playmobil vagy Duplo figurákat vár a Nemzeti Színház.

Tovább

Stand-up Express: folytatása következik

Február végén, a Godot Dumaszínházban mutatkozott be a Stand-up Express, vagyis magyar színpadra érkezett a nemzetközi humor. A stand up comedy hazai története során először lépett fel egy estén, élőben magyar, horvát és brit humorista, kizárólag angol nyelven.

Tovább

Kritikák

Az álom költészete

Csongor és Tünde

Zsótér Sándor rendező közelmúltbeli munkásságából kitalálható volt, hogy nála az ördögök nem fognak bukfencet hányni, és Csongor sem talpalja le a lábát, bejárva minden tartományt.


Egy nagy karmester mondta öregkorában, ha még öt évig vezényelhetne, a karját sem mozdítaná meg. Zsótér is évek óta azt a belső szuggesztiót keresi, amely komolyabb fizikai cselekvések nélkül a személyiségből árad. A lélek rezdüléseit vetíti ki a színpadra. És ideális esetben ezek a zsigerek által megjelenített belső történések erőteljesebbek, fontosabbak, érdekesebbek, mint a színpadi ugrabugrák.

Zsótér – úgy látszik – bejárt már minden színpadi utat, mint a Csongor és Tünde vándorai. Álmodott a deszkákra nagy víziókat, és alaposan meg is tornáztatta a színészeket. Hempergette a szereplőket vérben, valóságos és képletes értelemben is felsrófolta a színészi hangerőt. Mostanában lecsendesedett, ami nem beletörődést jelent. Kevesebb eszközt használ, fokozottan a színészre koncentrál. Csongorként keresi az útját, de nem találja. Kicsit egy helyben is jár, miközben állandóan úton van.

A Csongor és Tünde szereplői a Kamrában is csak ülnek és ülnek egy-egy asztalnál. Ha néha valamelyikük feláll – menni már nem nagyon megy sehova, csak Csongor lép majd ki az előadás végén az addigi játéktérből –, az hatalmas történésnek számít, olyan, mint ha megindulnának a hegyek. Arról sem lehet beszélni, hogy fényárban úszik a színpad. A Medeában, a Radnóti Színházban, még erős fény volt a színpadon, az arcizmok parányi rándulását is pontosan tanulmányozhattuk.

Most bóbiskoltató félhomály uralkodik. Több az árnyék, mint a világosság. Sokszor csak festői kontúrokat látunk. Benedek Mari szépen megvilágított ruháit, Ambrus Mária zárt szobát ábrázoló díszletét, ami már-már annyira zárt, mint az egzisztencialisták zárt terei, innen aztán nehéz menekülni. Legfeljebb a képzelet szárnyán, az álom segítségével lehet kalandozni, ahogy a szereplők is teszik. Összemosódik képzelet és valóság, bajos megmondani, hogy a szinte állandóan szunyókálók alvás közben élik-e az életüket, és erre emlékeznek-e, amikor ébren vannak, vagy ébrenlétük perceiről álmodnak.

Elmosódott, kontúrtalan világ. Egyedüllétre kárhoztatja a benne létezőket. Nincsenek is igazi párbeszédek, jóformán mindenki monológokat mond. Ez akkor is így van, ha egyszerre többen beszélnek. Nem szaval romantikusan és öblös hangon senki. Még Az Éj királynéját adó Tóth Anita sem rezegteti a hangszálait. Inkább hasonlít valami lepusztult véglényre, aki töri a vers ritmusát, és magában is, de mindenben kételkedik. Nincs benne semmi ünnepélyesség. Harag György utolsó kolozsvári rendezésében volt ilyen sivár és mégis költészettel teli az Éj, aki utcaseprő képében jelent meg a fűtetlen színházban, ahol nézőkként nagykabátban ültünk.

Valami ilyet tud nagyon Zsótér is, a lepusztultság líráját. És ez a líra attól mélyül el, hogy – akár némi vontatottság árán is – aprólékos gondossággal megmutatja a még a véglénysorban élők gazdagságát is. Ehhez hihetetlen koncentrációra ösztönzi a színészeket. A sok monológból közös teljesítmény épül.

Igaz ez akkor is, ha nem mindig kerülök mindenkinek a bűvkörébe. Csongorként Kocsis Gergely a színpadon jelen lévő Tündét is valósággá álmodja magának, pedig az előadásban Tünde nem jelenik meg, csak kontratenor hangként, amelyet Hegyi Barnabás énekel Tallér Zsófia sejtelmesen erőteljes zenéjére. A Szacsvay László által alakított, hevesen ébredő, látványosan szundító Balgának nagyon is jelen van – de messze ül – a Rezes Judit által adott, erotikus vonzású, nyughatatlan Ilmája, illetve ebben a változatban Csillája. Hajduk Károly, Lengyel Ferenc, Somody Kálmán vehemens szógörgetéssel ördögösködnek. Illés Györgyi, Kiss Eszter, Keresztes Tamás egymásra nem figyelve "vándoroskodnak". Bodnár Erika Ledérként visszamereng tán kívánatos ifjú korára.

Nézőként is végigmerenghetjük az előadást. Érezhetünk kietlen űrt is, de valami fenségességet vagy akár katarzisfélét is.

Csongor és Tünde
Kamra

Bóta Gábor
Forrás: Magyar Hírlap

 
Küldje el ismerősének
Impresszum : Levél nekünk : Jogi nyilatkozat : Médiaajánlat
2003-2017. A jegyvilag.hu kiadója a H-Bit Kft. © Minden jog fenntartva!